Kiállítási katalógusok

Herman Lipót kiállítás – Ernst-Múzeum, 1913

A kiállításról írták…

„Az ő ideálja – a maga teremtette fénybe-színbe merített világ, mely lázasan érez, liheg és szeret, ahol erős, ritka nem mindennapi fény szikrázik és vibrál táj és alak körül, s ahol a művész érzése formálja, alakítja, csoportosítja a tájat és az alakot egyaránt.”

(Dr. Lázár Béla Katalógus előszavából)

Bővebben...

„Két gyűjteményes kiállítás.…Herman Lipót művészete csak a nagyközönség számára volt a mai napig ismeretlen. A beavatottak már régen a fiatal nemzedék egyik legértékesebb tehetségét látták benne, … Herman festészete eklektikus a szónak egészséges értelmében. Mindazt megtanulta, ami az ősöknél festői eredmény, sőt azt is, ami náluk szubjektív megnyilvánulás volt. Őseinek hangsúlyozása azonban nála nem a quattrocentóban, hanem a barokkba átlendülő cinquecentónál kezdődik. De innen aztán végig mindenkit, … sőt végül Cézanne-t is.” (Dr. Ybl Ervin – Magyar Nemzet, 1913. jan. 4. 10.)

„Képkiállítás.…Herman Lipót műveiben pompás humor csillan, erős dekoratív érzés nyilatkozik meg. Kompozíciói a sablontól eltérőek, ötletei frissek, rajzai biztos tudást mutatnak.” (A Nap, 1913. jan. 5. 9.)

„Herman Lipót képei.Az Ernst-múzeum kiállítása. Az új magyar festőgeneráció sorában egymás után tűnnek fel olyan művészek, akik egészen frissek, újak ugyan, de nem tagadják, nem titkolják el bizonyos hagyományok szeretetét. Azt mondhatni, akadémikusok, akik azonban nem a tegnap egyrészt megunt, másrészt alapjában kiforratlan, s csak élő öregek tekintélyén kifejlődött akadémiájához ragaszkodnak, hanem nemzedékekkel, évszázadokkal mennek vissza, kiválasztják a leszűrt, a vitán felülálló eredményeket, megtanulják a mesterség titkait. Egyszóval nem csinálnak mindenáron, csak a divat kedvéért, érzéseik és meggyőződésük ellenére is forradalmat, nem leplezik, hogy látnak és tanulnak, és mégis fiatal erőről, invencióról, termékeny talentumról tesznek tanúságot. Herman Lipót is közéjük tartozik. A művész-szociális kérdések ez ádáz forradalmárjára csakugyan nem lehet ráfogni, hogy a tekintélyek tisztelője volna. Sokak előtt ismeretesek rajzai, karikatúrái, a vaskos realizmus és a vidám, szélesen csapongó erotikus fantázia párosulásának e szülötte. … A gyorsan elért sikerek nem csábították giccsek gyártására, ha sokat produkált, ez duzzadó talentuma természetes eredménye volt…” (Lengyel Géza – Pesti Napló, 1913. jan. 5. 18.)

„Herman Lipót. …A magyar művészetben Herman mind ez ideig csak a hangjával szerepelt. Pár év óta kifent nyelvvel áll őrt ez a fiatalember a magyar művész-politikai élet legveszélyeztetettebb pontjain és elszántan, bátran támadja Művészország elernyedt őslakóit. A közvélemény méltán kíváncsiskodott, vajon a szájhermánnak megfelel-e a művészhermán is? Ez a kiállítás van hivatva erre feleletet adni. És a felelet megnyugtató. Herman Lipót a fiatal magyar művészek között első helyen áll. Igen gazdag képzeletű, pompás megfigyelésekkel teli képei és kompozíciói alapos készültségről, sok tudásról és nagy gyakorlatról tesznek tanúságot. Kedves, meleg humora itt-ott felbukkanó fogyatékosságait is leplezi. […]” (n. i. [Nagy Imre] – Hétfői Friss Hirek, 1913. jan. 6. 3.)

„Nyugtalanabb, önállóbb, merészebb feladatokra vállalkozik ebben az időben, de ezeket éppoly könnyedén oldja meg, mint régebbi, halkabb témáit. Műveiben több a játékosság, mint a szenvedély. Ma már másképp látjuk, mint a kortársak, kiknek egyike – a Herman Lipót gyűjteményes kiállításait szorgalmasan kommentáló Lázár Béla – a művészt első, 1913-as gyűjteményes kiállításán mint »a lelki izgalom, a végletekig hevített belső láz, a heves és fojtott pátosz, a szilaj mámor, az erőszakos mozgások mindent magával sodró erejének« festőjét köszönti. Nem, semmiképpen sem »a végletekig hevített belső láz« teszi oly nyugtalanná ezeket a képeket, hanem a játékos képzelet ereje, egy rajztudásában és színkultúrájában biztos fiatal mester öröme abban, hogy a test és táj oly engedelmesen kínálja magát ecsetjének.” (Sebestyén György: Herman Lipót kiállításáról. Szabad Művészet 1954. 432.)


Herman Lipót kiállítás – Ernst-Múzeum, 1924

A kiállítás anyagát Ernst Lajos és Lázár Béla válogatták – 7 teremben 167 címet sorol fel a kiállítás katalógusa.

Bővebben...

„S ha végig nézünk ezen az egész lenyűgözően nagy kollekción, a rajzok és stúdiumok sűrű erdején, végül közös jótulajdonságként egy olyan jellemvonást kell megállapítanunk, ami a mai sötét és kedvetlen világban különösen jólesik. Herman Lipót piktúrája jókedvű piktúra. Jókedvű minden elemében, a komolyságában, az érzelmességében egyképpen. … Ez az, ami fölöttébb és minden művészi jótulajdonságán túl is kedvessé és szeretetreméltóvá teszi számunkra piktúráját.” Herman Lipót: Naplórészlet 1921. január 13-i bejegyzés, Budapest

„Előzőleg az Ernstbe mentem a Grünwald megnyitásra … aztán a Fészekbe mentem. Ott hallottam, hogy az Ernst kiállításnak milyen nagy sikere van, majdnem 300 ezer Korona árát adtak el, szóval egy napon annyit, mint a Műcsarnokban az egész kiállítás alatt. Úgy látszik nagyon jó bolttá vált ez az »intézet« … Remélem, hogy az ősszel, amikorára az én kiállításom meg lesz, szintén siker koronázza a vállalkozást. Ehhez természetesen egy esztendő erős munka szükséges… Most már nagyobb energiával foglalkozom a kiállításom megtervezésével, alapjában véve nem is kell túl sokat dolgoznom. Havonta egy nagyobb képet kellene festenem. Ez év novemberében megnyílhatna a kiállítás. A kiállítás alaprajzát vettem alapul s előre kijelölöm, hogy körülbelül melyik helyre milyen kép kerüljön. Most meg szeretném kísérelni, hogy kartonok alapján fessek, illetve pusztán rajztanulmányok segítségével elhagyni ama tulajdonságomat, mi szerint még most is dolgozom, s ami sok bajt okoz, hogy a kép egyes részeit modell után készítem el. Az eljárás jelenlegi ideám szerint így folyna le: 1) Egy kis szabad skicc készítése egészen futólagosan, tollal vagy ceruzával. 2) Erről a kis rajzocskáról egy olaj vagy akvarell színvázlat, mely egy ülésre elkészül s nagyjában megadja a színideát. 3) Egy 40 vagy 50 cm nagyságú „karton” készítése, mely pontos rajzát adná az elkészítendő festménynek. Ez modellek igénybevételével történnék, de csak szén vagy ceruzarajzban. Ezt bekockázással lehetne aztán átvinni a végleges formátumra. E pont alatti munka állhatna természet után készítendő egyes akt vagy figura tanulmányokból is. 4) A végleges festés. Ha a kartonról vagy tanulmányokról meglehetősen fixírozódik a rajz, egyes részletek – miután színvázlat s rajztanulmányok rendelkezésre állanak – rögtön készen festhetők. Ezáltal megőrződhetnék a kép frissessége. Ez eljárás természetesen nem involválja azt, hogy egyes részleteken ne változtathatna az ember. A tervezett eljárással szemben áll más munkamódozatom, mely szerint kis, felületes vázlat alapján gyakran rögtön nekilátok a nagy képnek, hol hosszú kínlódás után, modellről való részletek befestésével, korrigálásokkal, változtatásokkal, minden terv nélkül folyik a munka, míg csak ki nem nyilatkoztatom, hogy a mű be van fejezve, teljesen a véletlenre bízva a siker. Természetesen kérdés, lesz e türelmem a fent vázolt 4 periódust betartani. Mindenestre lejegyeztem ide, mint jó szándékot.” (Enigma 95. 14.)


Ernst-Múzeum Csoportkiállítás, 1931


Herman Lipót kiállítás – Csók István Galéria, 1959


Herman Lipót kiállítás Szűcs György művészettörténész rendezésében – Vachott Sándor Városi Könyvtár, 2004


“Egy nyughatatlan szellem a XX. századból – Herman Lipót művészete” – Vachott Sándor Városi Könyvtár, 2016


“Herman Lipót 100 évvel ezelőtti világa”
– A Vachott Sándor Városi Könyvtár időszaki kiállítása, 2020


“S megölellek még egyszer, élet”
– A gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtár időszaki kiállítása Herman Lipót utolsó éveiről, 2023

error: