Festményei

„Herman Lipót egy különös, sajátos mikrokozmoszt alakított ki a maga és publikuma számára: tündöklő álomtájakkal, örökkön zöldellő lombokkal, pogány szépségben ragyogó nőalakokkal, az élet örömeit szürcsölő bacchánsokkal … És ennek a kozmosznak meg volt a maga külön napja, naprendszere, sugárzása is. Herman Lipót világában mindig sütött a nap és ez nemcsak az égitest, hanem egy optimista lélek verőfénye is.” (Zsadányi Oszkár idézi Kiss Józsefet – Új Élet 1974. 12. 15.

A naplóiban elszórt utalásokból, elmélkedéseiből, illetve kiállításai kapcsán megszületett nyilatkozataiból, kortárs kritikákból és későbbi művészettörténészi értékelésekből nagyjából körülhatárolható az a szellemi-esztétikai mező, amelyen belül Herman Lipót művészete elhelyezhető. Herman Lipót látásmódjára leginkább a romantikus jelző illik, stílusa a természet pontos bemutatásával viszont inkább realista volt, olykor impresszionista hangvétellel. Ábrázolásának eszközeit mégis inkább az impresszionizmus előtti hagyományból merítette. A húszas években
kiteljesedő neoklasszicizmus kedvezett Herman egyébként tudatos választásának, s az absztrakton túllépve az emberi test ábrázolásának ismételt előtérbe kerülése szerencsésen találkozott kompozíciós elképzeléseivel.

Mitológiai témájú, vagy többnyire tájképi környezetbe helyezett bukolikus-árkádikus hangvételű, semmittevésben heverésző szereplőkkel megtöltött aktkompozícióit barokkos szenvedély fűti. Általános témái: „szerelem, családi öröm, dal, tánc, mulatság s más ilyen ősi kellemességek”. Tájképei inkább lírai hangolásúak. A plein-air-rel párosult klasszicista kompozíciókban, a természet közvetlen és pontos bemutatására törekedett. Vízparti parkokban, a kisváros utcáin bolyongott szívesen, de mindenhol kereste az embert. Városképei megőrizték korának hangulatát. A szín és fény nála a plasztikát szolgálja, a táj a figurák csoportosításának kiegészítője, hogy egységes – dekoratív – hatásokban olvadjon minden eggyé. Széles, vibráló ecsetjárással dolgozott. Nagyszámú művét örömmel, könnyed eleganciával alkotta. Virágcsendéleteket, életképeket is festett, és mestere volt az arcképnek. Herman Lipót életműve szorosan kapcsolódik a Bibliához, amelyet egész életében vallásos áhítattal tanulmányozott. A történelem tragédiáiról, az élet filozofikus mélységeiről bibliai témájú olajképeibe sűríti érzéseit, egzisztenciális tapasztalatait. Megnyerő festészete kiállításai alkalmával híveket szerzett művészetének. Remek rajzoló volt. Meglátása szerint közel 20.000 rajza maradt fenn. A felszabadulás utáni művészeti feladatokhoz törésmentesen alkalmazkodott, az ötvenes években festett, jól jellemzett portréin jeles személyiségek jelennek meg, de szépasszonyok is, kicsit előnyösebben, mint maga a valóság. Korát és művészetét mindig élénk érdeklődéssel figyelte még öreg korában is.