Írások tőle, róla

„Az írást komolyan vette, – érződik rajta a hit – felelősséggel művelte, magasztos hivatásnak vallotta, és a művészeti irodalom érdemes köznapi művelőjévé lett. Hitte, hogy minden újabb cikkével a művészethez közelebb hozhatja az embereket. Impresszionista esztétizálás irányította –, de iskolázott szeme volt a műalkotások megértéséhez. Nem tudományos megközelítéssel tapogatta körül a műtárgyakat, nem esztétikai kategórián keresztül közelítette azokat, nem a művészettörténész regisztráló kényszerével, nem is higgadt tudósi érveléssel, hanem az alkotó művész szemén keresztül – más távlatból – tekintette a kvalitást. Ösztönével, művészi érzékenységével ítélt. Nem anyagi okok sodorták az újságíráshoz, valójában talán a nyomdafesték imádata, a sikerélmény irányította erre az útra, talán kissé a grafománia is, hiszen 1899 óta egy historikus hitével, a vallomás belső kényszerétől hajtva naplót vezetett, és a napi írás hovatovább létszükségletévé vált. Rendszeresen 1927-től a Pesti Napló hasábjain jelentek meg cikkei – legtöbbször egy kolumna terjedelemben. Ekkor pedig már közel három évtizede vezette szorgalmasan naplóját. Kortársairól rokonszenves elfogultsággal írt, cikkei nagy művészeket vitt közelebb az újságolvasók tömegéhez, ismereteit két kézzel szórta, de a bemutatás lelkes hangulata olykor túlzásokra is ragadta.” (Pereházy Károly – Művészettörténeti Értesítő 1973, 278–283.o.)